Abony nagyközségben az 1950-es években megnőtt az értelmi fogyatékos (imbecillis-debilis) – jelenlegi terminológia szerint tanulásban ill. értelmileg akadályozott (sajátos nevelési igényű – SNI) gyerekek létszáma.
A Szelei úti Általános Iskola közvetítésével a szülők kérték ezeknek a gyerekeknek a felvételét a Pest megyéhez tartozó, Csobánkán működő Gyógypedagógiai Intézetbe. Az akkori, ottani igazgató Koncz Dezső, aki egyben a Pest Megyei Kisegítő Iskolák Megyei Főfelügyelője volt, javasolta, hogy Abonyban a Szelei úti Általános Iskola létesítsen kisegítő tagozatot egy tanulócsoporttal. 1957-58-as tanévben Polgár Lajosné tanítónő – aki évekig első osztályt tanított – vállalta az értelmi fogyatékos tanulók nevelését-oktatását. 14 különböző korú tanuló, 4 osztályból összevontan képezte az első csoportot. A Kölcsey úti tagiskolában lévő két tanteremből egyet átadott erre a célra az általános iskola. 1964-ben emelkedett a tanulók létszáma, ezért egy tanulócsoporttal bővült a kisegítő tagozat.
A létszám további emelkedése miatt 1971-ben újabb csoportok létesültek. Ezek a Szelei úti Általános Iskola udvarán lévő régi, külön épületben nyertek elhelyezést. Ebben a tanévben már délutáni napközis foglalkozásra is adódott lehetőség. Az étkeztetés az általános iskola napközis ebédlőjében történt. A Nagyközségi Tanács hozzájárult ahhoz, hogy önálló Kisegítő Iskola létesüljön. A Bicskei út 2. sz. alatti tagiskolát megkapták erre a célra. Az önállósítás után szakképzett igazgatót kapott az iskola Dr. Vass János személyében, aki 1974. januárjában a Gyógypedagógiai Főiskola tanára lett. 1974. január 1-jén Dévay Jánosnét nevezték ki az igazgatói teendők ellátására.

1977. január 1-től az új igazgató Fehér Jánosné. Közben 1979-ben a Nagyközségi Tanács a kisegítő iskolát 246 ezer forinttal támogatta, mely társadalmi összefogással egy emeletes épülettel gazdagodott.
A tanulói létszám 70-80 fő között változott. Az oktatás mellett nagy hangsúlyt kapott a nevelés, amely a kulturális élet, a sport terén és a szülői munkaközösség bevonásával egyre szélesebb körben bontakozott ki. Ehhez kapcsolódott a továbbra is színes úttörőmozgalmi tevékenység. Az iskola tanulói eljutottak a megyei szintű versenyekre, rendezvényekre, nyári táborozásokon vettek részt. 1983-ban megszűnt az iskola önállósága, mert a tanulók létszáma erőteljesen lecsökkent. Így nem volt gazdaságos az önálló iskolát fenntartani. Ismét a Szelei úti, illetve akkor már Somogyi Imre nevét viselő általános iskolához csatolták vissza. Az intézmény 1988. február 1-én újból önálló iskola lett, Dr. Vass János vezetésével.

1992. január 1-én megszűnt a Kisegítő Iskola név, az intézmény azóta Montágh Imre Általános Iskola néven működik tovább, a tanulásban és értelmileg akadályozott gyerekek nevelési és oktatási feladatainak ellátása céljából. Ekkor új szervezeti feltételekkel kezdődött meg a munka. Kilenc tanulócsoport mellett egy napközis és négy tanulószobai csoport működött, ezzel biztosítva azt, hogy az iskola teljes tanulólétszáma egésznapos pedagógiai ellátást kapjon. Ekkor a tantestület 16 fős létszámából 3 fő gyógypedagógus, 5 tanár, 4 tanító és 4 fő képesítés nélküli nevelő volt.

1993. október 1-jén megalakult a speciális óvodai csoport hat autista, három Down szindrómás és két halmozottan fogyatékos gyermek ellátásával. 1995. november 17-e óta Andrási István vette át az igazgatói feladatok ellátását, az önkormányzat felkérésére. Céljai közül egyik legfontosabbnak tekintette újra szakképzett pedagógusokkal dolgozni, akik értik, elfogadják a másságot, az értelmi fogyatékosságot. Nyitott, gyermekcentrikus oktatási intézményt alakított ki a tantestülettel egyetértésben. Jelenleg is ő vezeti az intézményt. Az elmondott tények bizonyítják és alátámasztják, hogy mennyire fontos és szükséges egy település életében a tanulásban és értelmileg akadályozott gyermekek megfelelő nevelése-oktatása, hogy be tudjanak illeszkedni a közösségbe, hasznos tagjai legyenek a társadalomnak.